• Terrorveszély miatt az utolsó pillanatban módosult az útvonal és a cél (ezt valószínű nem tudtátok nem észrevenni). A „nagy afrikai futam”-ból, „kis afrikai”, pozitívabb hozzáállással „nagy marokkói futam” lett, sok-sok kővel.
• BBT1 autója (JIK-231, 070-es rajtszám) 6 versenynap után tréleren gurult be elsőként a célba (Agadir Hotel ARGANA). Szerencsétlen módon a főtengelycsapágy, hajtókar stb. kiesett az autóból. Legjobb rajt pozíciónk: 4. (de ekkor már csak gyalog).
• Másik autónk („amelyik még nem romlott el”-ez is a szüntelen pozitív hozzáállást sugallja) BBT2, 059-es rajtszám teljes erővel versenyben maradt, minden nap javítva eredményén, végül a 2. helyet stabilan megtartva, és 5 nap idegjáték (ki nem hibázik?) a végeredmény is összesített 2.!
• Természetesen BBT1.-t hirdették ki az EZÜSTRE (mindig keverték We Solve It BBT1-t és BBT2-t; BBT=BudapestBamakoTeam), de ezt nem bántuk, egyfajta kárpótlást jelentett BB1-nek lelkileg, plusz igyekeztünk arab rendszámú újra 070-es autónkkal (amit időközben béreltünk, hogy versenyben maradjunk), különösebb pontgyűjtés nélkül, de elsőnek átlépni a célt a versenykategóriában (egy-két túrás azért megelőzött, persze jobb gumikkal!); de sikerült.
• Tömény 14 nap verseny, gyönyörű helyek, kellemes tavaszi idő, BBT1 összesített 36. helyezés. (Ez annyiban hasonlít csak BBT2 eredményére, hogy szintén 2-vel osztható.)
• Szerencsésen újra itthon az egész csapat, teljes felszereléssel, vidáman, feltöltekezve élményekkel, kalanddal az elkövetkező hónapokra.
• Ha van kedvetek és időtők mazsolázzatok, találtok „pár” képet a honlapon: www.bamakoteam.hu köztük löncshús, kősivatag, folyóátkelés… és egyéb kuriózumok: mint a két 70-es autó egymás mellett a célban, stb. stb.

Sziasztok!

Tegnap éjjel 1kor hazaértünk. Köszönjük mégegyszer mindenkinek a szurkolást és a támogatást! Köszönjük a hozzászólásokat, az izgulást a gratulációkat, mindent!

Kicsit rendezzük sorainkat és ígérem igyekszünk feldolgozni és rövid időn belül közzétenni azt a rengeteg kép és videóanyagot amit készítettünk. A kéoek napokon belül megtekinthetők, de a vidókra biztos kicsit várni kell, mert kb 15 órányi anyag készült, abból kell kihámozni a lényeget.

Sziasztok,

Ákos

BBT1 csapat tagjai tegnap éjszaka szerencsésen hazaért, kis csúszással. BBT2 autó is elindult haza, immár Európában autóznak, még pár nap és ők is itthon lesznek. LTamás

A JIK-231-es autó is elindult Agadirból, gondolom tréleren... Webmester

Elindultunk haza. Személy szerint kicsit hosszú volt az éjszaka, megünnepeltük az eredményt. Terveink szerint 4 nap és otthon vagyunk. Európa körülbelül 800 kilométer, így lehet hogy csak holnap kompolunk.

Azok, akik repülővel mennek haza, már reggel 7-kor elindultak, és most száll föl a gépük.

Megvolt az eredményhirdetés, tarsolyban a 2. hely. Este az összefoglalóban, gondolom, leadják! Ebatta kapta a Médiamogul díjat. Köszönjük mindenkinek a szurkolást és a sok-sok biztatást. Mission Completed! És most kezdődik a buli! Ákos

Nem hivatalos végeredmény szerint a BBT2 - IGR-737 autónk a 2.

illetve a BBT1-es csapat a 36. helyen végzett.

Beértünk mi is időben (BBT2, azaz IGR-737), a 2. hely elvileg megvan, de voltak vitás feladatok, úgyhogy még izgulunk. Bármi lehet. És még annyit hogy:

Hatalmas érzés!!

We SolveIt... BBT1 csapatunk a teljes versenymezőny első csapataként átgördült a célvonalon. Ők erkölcsi értelemben kétszeresen is győztek, mert nem is egy, hanem két autóval vannak a célban. A mai megszerzendő pontokkal kevéssé törődtek, inkább hajtottak az első befutóra.

A BBT2 csapat még gyűjti a pontokat, de haladnak a cél felé. Agadirban erős dugó várja őket, így várhatóan nem lesz könnyű a célhoz való limitidőn belüli eljutás.

(Géza telefonon tájékoztatott sikereikről. Webmester)

Rajtol a mezőny. Utolsó nap, befutó. 059-es autó továbbra is második helyről indul. Változás csak 070-esnél van: már a 40. helyről indulunk. Délután újra meghasonlás lesz: a két 070-es autó találkozik - reméljük. Géza

Sziasztok!

Elég régen sikerült már bármit is írnom, de annyira elkapott minket a versenyzési láz, hogy tuljadonképpen a napunk annyiból áll hogy reggel korán kelünk, megyünk eligazításra, kb fél óra múlva elrajtolunk, csináljuk, csináljuk, csináljuk, este beérünk a célba, próbálunk szállást keresni, amiből általában sátor lesz, aztán eszünk-iszunk valamit és alszunk. Persze ezért jöttünk, és nagyon jó is, csak az a sok kő... Abból nagyon sok van. Veseköveseknek ajánlom a kősivatagot, tuti kirázza. Ma végre, így az utolsó nap előtt kicsit nyugisabb. Egy helyi viszonylatban nívós szállodában vagyunk, és van idő kihasználni a wifit.

Igazából annyit akartam csak írni, hogy nagyon-nagyon köszönjük mindenkinek a folyamatos támogatást, a hozzászólásokat, a bejegyzéseket, az sms-eket és mindent amivel próbáltátok kilométerről kilométerre továbblendíteni a csapatot. Rengeteg élményünk van, természetesen a legtöbb pozitív, de azért voltak nehéz pillanatok, könnybelábadt szemek..., de túl vagyunk ezeken is. Holnap egy 5 órás etapot kell teljesítenünk,  azon még nagyon szorítsatok nekünk, hogy ne legyen baj, aztán következik a végső befutó. Reméljük a helyezés megmarad, mi mindent megteszünk.

Köszönjük nektek mégegyszer ezt a 2 hetet, álmunkban sem gondoltuk hogy ennyien fogják látogatni a honlapot és ennyien szurkolnak majd nekünk.

Elvileg megkaptam a papírokat is, amivel talán már ki is engednek az országból, mivel a helyi törvények szerint annak kell kivinni az autót az országból aki behozta, tehát nekem. Mivel az autó trailerrel megy haza, írtunk meghatalmazásokat, és elvileg szombaton találkozunk az itteni nagykövettel, aki lepecsételi és onnantól hivatalos.

Holnap a befutó után jelentkezünk! Aztán már csak pár nap és otthon vagyunk. (A jó kis 20-25 fok után a minuszokba... :) Grrr, ennek ellenére nagyon várjuk már...)

Egy óceánparti szállodában aludtuk, bőséges vacsorával, zuhanyzóval, reggelivel. Ma szokásosan másodikak vagyunk, 11 ponttal lemaradva, és mögöttünk 6 ponttal a Snickers csapata. A mai táv 250 km, főként murvás, de van benne egy hosszabb aszfaltos összekötő is. Cél a maximális teljesítmény, reméljük, most már sikerül megtartanunk a 2 helyezést. Ákos

Beértünk, hoztuk ma is a 100 %-ot. Nem volt nehéz szakasz. Itt vagyunk az óceánparton, süt a nap, körülbelül 25 fok és nagyon jó idő.

Még mindig második helyen vagyunk, 16 ponttal lemaradva a Homokdűne mögött, és 6 ponttal a Snikers Team előtt. Mai táv 210 kilométer, lesz megint óceánpart, homok, dűne és természetesen kő. 9 óra alatt kell teljesítenünk a távot. az éjszaka folyamán ki lettek cserélve a lengéscsillapítóink. Megteszünk mindet a 2. hely megtartásáért. Ákos

Irány Afrika!

"...de szóba sem jöhet Skandinávia, csak a jó meleg Afrika..." ezt dudorászva gördültünk rá a kompra. Különben a zene nagyon jó, SZTomi gondoskodik a zenéről: 7GByte MP3, és köztük a legnagyobb slágerek: Modern Talking, CC Catch, Samanta Fox és a többi autós sláger (Porsche szerelem száguldás).
Persze most arról kellene pár szóban megemlékeznem, hogy versenyautónk legszemélyesebb belső motoralkatrészei napvilágra kerültek, (például: hajtókar), amiket normál körülmények között igen ritkán láthatunk. Most Afrikában, az út mellett simán kézbe vehettük és rácsodálkozhattunk: -Nahát, így működik az Otto-motor? ...és tényleg ez a kicsi hajtókar mozog a dugattyúban és hajtja a főtengelyt, szinte hihetetlen!

De kronológiai sorrendben ez egy későbbi történés és ne ugorjunk a dolgok elébe.

Egyébként a csapat pozitív hozzáállásáról hadd előlegezzek meg pár gondolatot: Minden reggel az aktuálisan tegnapelőtti összesített pontszámok alapján rajtolnak az autók. Mi tegnap (01.22.) 4.5.helyen álltunk (BBT2, BBT1 sorrendben) ma reggel pedig már 3. és 4. helyről rajtolhattunk (volna), mert minden nap egy helyezést lépünk előre, és ez nem is tudom hova vezet, a hátralévő 6 versenynapot számolva. Ugyanakkor a többi csapatnak nagy örömet szereztünk, mikor a hatodik helyezettek megtudták, hogy valójában ötödikek (és így tovább), és hiába keresnék a 070-es rajtszámot, mert csak kézi erővel tudnánk áttolni a rajtvonalon (és sajnos erős visszaesés várható 070-es rajtszám vonatkozásában, de nem adjuk fel, szerzünk egy motort, vagy egy kocsit valahonnan és folytatjuk!)
Óvatosan és szerényen Robi (BBT2 csapatkapitánya) csak úgy nyilatkozott az RTL riporterének (01.23.), hogy szeretnénk elért helyezésünket megtartani. Ez a kijelentése rendkívül hízelgő BBT1-re nézve, ti. a mi autónk már külön kategóriában versenyez, ugyanakkor megdöbbentő, de igaz, hogy ma hajnalban eljutott (elsőként a mezőnyből) a célba: Agadirba. Aki követte a pozíciókat láthatta, hogy az eddigi szoros, szinte egymáshoz simuló háromszögecskék szétváltak. BBT1 szemfüles és ravasz módon észrevette, hogy van egy ügyes levágási lehetőség, és egyenesen a célba jutott, így szerezve meg az abszolút első helyezést, igaz, az utolsó két mozgásnapot (01.22, 01.23) már tréler-en teljesítette.
...de ne ugorjunk ennyire előre. Ha valaki még nem értesült a nagy hírről, átkeltünk Afrikába. De nem is ez a nagy újság, hanem az, hogy a tenger alatt. Biztos észrevettétek, elfogyott a jel a kikötőben: na akkor buktunk le nagylevegővel a víz alá és Nador-ban jöttünk fel újra. A kompot úgy kell elképzelni, hogy 8 emelete van. Ebből a két legfelső: fedélzet, 5., 6. emeleten étterem, bár, közösségi terek, az autók a 0. és az 1. szinten laktak, a két legalsó szint pedig már a tenger alatt a -1, -2 szinten voltak találhatók. A mi luxuskabinjaink a -2-on helyezkedtek el, képtelenség volt megtalálni. Mi azon tanakodtunk, hogy vajon franciaerkélyes szobánk lesz, vagy sima ablakos. Hát ablaktalan lett, hangulatos neonlámpával, két, emeltes vasággyal, felülési lehetőség nélkül, távoli altató monoton motorzúgással. Ebből a sokkoló élményből menekültünk fel a bárba, sörök melletti búslakodásra.
Búsultunk, csak búsultunk, közben páran elálmosodtak éjjel 1 óra - 2 óra felé, és jelezték a többieknek, hogy lassan nyugovóra térnek. "Menjetek csak!" - mondtuk kicsit viccesen, hiszen biztosak voltunk benne, hogy negyed óra - (aki már álmosabb volt) fél óra múlva újra ott lesz a bárban, és jelenti, hogy ne haragudjunk de nem talája a kabint. LTomi is így járt, de miért is haragudtunk volna, gyere, akkor igyál meg még egy sört, és majd újra nekiugrasz a kihívásnak...
A kompon átvirrasztott éjszaka után jutottunk oda, hogy három nap alatt már több, mint 8 órát aludtunk (összesítve). Összességében visszaköszönnek a középiskolai táborok, amikor az osztályfőnökünk megnyugtatta a kedves szülőket, hogy ne izguljanak, mert a fiúk rendszeresen étkeznek, egyik nap reggeli, másik nap ebéd, harmadik nap vacsora, mindemellett sokat alszanak.

Reggel vidáman léptünk Afrika földjére. Mindenki igyekszik helytállni minden feladatban. Forgó rendszerben valaki vezet, valaki navigál, valaki fényképez, valaki feladatot old meg. A hátsó sor a túrista osztály, onnan nem szabad belebeszélni az elől ülő nagyok dolgába. Hátul lehet bóbiskolni, tájképeket készíteni, telefonálni és élménybeszámolót írni.
SZTomi szerénytelenség nélkül megállapította magáról, hogy fejlődőképes és egyre ügyesebben navigál. Ami egyébként igaz is, mert a második afrikai versenynapunkon már egyszer sem aludt el navigálás közben. Az első afrikai szakaszon még lebólintotta egyszer-egyszer a GPS-t, de hozzá kell tennem, hogy éjjel 1 és 2 között. El is tévedtünk: a széles betonút hirtelen véget ért, és egy 20 sávos keresztbarázdás por autópályában folytatódott, első afrikai szálláshelyünk felé. Itt megértettük milyen zavaró az ezer nyom, ami jó eséllyel valahol újra találkozik, (vagy nem). Megérkeztünk, negyed három, de jó hogy itt vagyunk a táborhelyen a Bivouac-ban, Merzougában. Másnap homok, igazi szaharai homok, finom és úgy folyik, mint a víz. A közeli faluban sportszerkölcsönzési lehetőség: síléc, snow board. A dűnéken nem könnyű egy 3,5 tonnás járgánnyal közlekedni, és lám elakadtunk, a gumi lefordult a felniről, kerékcsere. Felkészültségünkről annyit, hogy kerékkulcs, kompresszor nem volt nálunk, mert a másik autóba pakoltuk. Emelőnk volt, de csak felfelé tudtuk emelni az autót, mert még sosem próbáltuk, és lefelé végül kiástuk lapáttal a homokot az emelő alól, és ezzel a trükkel tettük vissza a földre. Az egyszerűség kedvért a rossz kereket felkötöttük a platóra és gyerünk, mert idő van. (Amit eddig elhagytunk: természetesen a pótkerék, a hátsó rendszámtábla, és a rendszeresen kinyíló hátsó ajtó miatt: víz, pálinka, termosz, pár személyes tárggyal kiegészítve, lassan elpotyogtatva.) Kerékszerelés közben vészjelzéseket adtunk le BBT2-nek CB- rádión: „Brékó, brékó, Robi, Dunci, Sümegi hallotok? SOS.” Ők ugyan hallottak minket, de mi már nem hallottuk a választ és gondolták, csak buli van a fedélzeten, hát továbbgurultak. Guide-ot fogadtunk, ő csak Mr. Dessert-nek hívatta magát és egy tükör radial gumikkal szerelt Defenderrel úgy futott a homokon, mint a sivatagi homokbogár. Euro mellett szolgálataiért sört kért tőlünk estére. A sört itt csak sötétben szabad inni, mert Allah már nem látja. Lett is sör estére (Allah megkerülve): BBT2 ki akarta engesztelni BBT1-et és beállítottak egy karton csempészáruval (nem hasis, bár az volt a boltos következő kérdése) de 24 doboz sörrel: Stork Biere de Luxe (helyi termék, nem is értem, Allah a sörgyárba se lát be?). A sör itt kincset ér, és ennek megfelelően aranyáron mérik (1000Ft-ról lealkudva 750-re, 33 cl!), de szükség volt rá, mert BBT1 nehezen felejt. A sör mellé még Sümegi-Dunci szakácspáros elkészítette minden idők legfinomabb és ínycsiklandozóbb illatú paprikás-krumpliját, ami az utolsó pillanatban lefordult a főzőről és a homokban végezte. Itt egyébként is mindent beborít a homok, és ezt is csak a sivatag térhódításának látványos példájaként éltük meg. (Azóta komoly feladat a lábos fülének folyamatos fogása, erre egy embert mindig ráállítunk, felelős: Dunci, aki másodállásban BBT2 fő-főnavigátora és CB-se.) Sebaj, elő a gyíkhús, (alias különleges vagdalt, bár többek szerint a tavaszi még finomabb) és mellé a legendás sertés-, marha-májkrém konzervdobozban, plusz a kötelező helyi gyomorfertőtlenítés: pálinka, szigorúan ásványvizes palackban.

Marokkóban hihetetlen tájakon járunk, itt minden megtalálható, amit az ember elképzel Afrikáról.
A gyerekek a föld alól bújnak ki, bárhol állunk meg egy pillanatra. Egy alkalommal a többiek harsányan röhögtek az autóban, amikor kiszálltam és így szóltam a hirtelen összesereglett gyermeknéphez ékes magyar nyelven (a francia sehogy nem megy, valahogy nem jött vissza, hiába bíztam úgy benne):
"Tessék gyerekek, osszátok el!" és odaadtam egy nagy marok cukorkát. Húszan állhattak ott, az első zsebre vágta, és újra 40 kéz meredt felém: Monsieur!

Mindemellett a verseny áthatja minden percünket: Ákos szerint, ha egy laza versenytempót megyünk, akkor jók vagyunk...
Egyébként jól vagyunk.
(jók vagyunk)
Mindenkinek puszi: Géza (BBT1-2)

(A 070-es rajtszámot pedig megoldjuk valahogy, és megint szép lesz, addig a 059-es BBT2-t tartjuk versenyben, ma reggel (01.24.) már a második helyről rajtolhat! WE SOLVE IT, ahogy az angol mondja...még frissebb hír, hogy estére szereztünk egy Pajero-t és holnap (01.25-én hétfőn) egy legenda újjáéled, a 070-es csapat begurul megint a napi rajtra, friss arab rendszámmal…)
 

Beértünk időben, megcsináltunk minden feladatot. Tomiék hozzák Agadírból, a másik autóból a lengéscsillapítókat, mert a mienkben az elsők megadták magukat. Körülbelül 11 órára érnek ide, utána cseréljük, hogy reggel indulhassunk tovább. Ákos.

Mai nap elég feszített a tempó. Nehéz, jó navigációt igénylő a szakasz. Párszor el is keveredtünk a nagy semmibe, viszont jártunk a Tatuin bolygón, itt forgatták a csillagok háborúja pár jelenetét. A díszlet még mindig ugyanúgy áll. Ma másoknak is meggyűlik a baja a navigálással, így szerencsére kb együtt megy az élmezőny, senki nem húz el tőlünk. Terveink szerint beérünk időben úgy, hogy minden pontot érintünk. Ákos

Ma is 2.-ként rajtolunk, a táv 360 km, cél Cap Draa. Kezd kisebb káosz kialakulni az eredmények értékelésében, de azt ígérték estére rendszerezik a dolgaikat. Ákos

Szabó Tomiék csapata kapott egy új 70-es rajtszámot, így indultak ma el. Kemény terepre nem mennek. Most az óceánparton, a homokban autóztunk 10 kilométert, mert most épp apály van.

Tegnap otthagytuk a tábort, nagyon fújt a szél. Bejöttünk Laayoune-ba szállodába. Zuhanyoztunk, bőségesen reggeliztünk, 9 órát aludtunk. Ma csak fél 1-kor lesz rajt, rövid mai szakasz lesz. Tegnap Géza és Sztomi béreltek este egy Pajerot, úgyhogy abszolút megoldottá vált az Agadírig való eljutás. A többiek hárman azzal jönnek, én maradok Robiéknál. Az Rtl-klubon állítólag azért nem mutatnak minket, hiába vagyunk második helyen, mert fent van az m1-es riport. Ha megtudom a mai állást írok. Ákos

Folytatjuk a versenyt! De csak óvatosan, egy mitsubitsi pajero rövid kivitellel, amit béreltünk. A BBT2 autónk tegnap 2. volt (89 helyett már csak 67-ből) Szabó Tomi

Beértünk a célba, limitidőn belül, minden pontot érintettünk és minden feladatot megcsináltunk. Többiekkel is minden rendben. Enyhén szeles itt az óceán mellett, konkrétan viszi a sátrat meg mindent. Ákos

Ma már második helyen vagyunk a Homokdűne mögött 18 ponttal és a Snikers team előtt 13 ponttal. A mai cél Laayoune, a versenytáv 580 kilométer. Nehéz lesz a terep, lesz kő, homok, kiszáradt hatalmas sóstó és óceánpart. Ez már Nyugat-Szahara lesz, ami megszállt terület, óvatosnak kell lenni. A navigáció nem lesz nehéz, mert végig dakaros nyomon megyünk és így csak a dakaros útjelző kőhalmokat kell követni. Ha tudok, majd jelentkezek még. Ákos

Mindjárt a célban vagyunk. Egy kivételével minden megoldás megvan és időn belül beérünk.
Szabó Tomi és Géza a 35-ös csapatnál vannak, akiknek "elúszott" a G mercijük és most egy bérelt autóval mennek tovább.

A mai szakasz egy rövid murvás résszel kezdődött, azután ismét homokdűnék között mentünk körülbelül 40 km-t. Ezt egy jó kemény lapos, kiszáradt rész követte, még kövek sem voltak. Itt 100-110 km/h-t is tudtunk menni. Olyan volt a föld, mint egy kiszáradt tó és természetesen addig, ameddig a szem ellát. Ezt követően egy régebbi dakaros nyomon haladtunk. Most az itiner szerint egy valóban kiszáradt tóba fogunk érkezni, azután pedig egy folyón kelünk át, persze nem hídon!

Annyira nincs itt térerő, hogy azóta már átértünk a folyón. Megint egy murvás szakasz jön, pedig már nagyon unjuk a rázkódást.

A másik autót elvitték hajnalban Agadirbe. Robiék az egyik ponton nyilatkoztak az RTL-klubnak (Lehet figyelni este a tudósítást!)

Most rajtoltunk Mhamidból és Assába megyünk. A teljes táv kb. 700 kilométer. Jelenleg a 3. helyen állunk.

Mindenki megérkezett. Most a hazautat próbáljuk szervezni, illetve probléma, hogy sajnos nagyon nehéz a traileren az autónk. Egy navarával húzzák és nehéz neki. Még nem tudjuk mi lesz erre a megoldás, de ezt is megoldjuk. Már zuhanyoztunk is, és meleg víz is volt. Ma is sátrazunk, de megyünk étterembe normális vacsorát enni.

Immár a másik autónkból jelentkezek.

Beértünk a célba bőven szintidő előtt. Minden ok, a másik autó is már itt van. Laza nap volt, de hihetetlen sziklás hegyeken és szerpentineken jártunk. Természetesen nem aszfalton, hanem sziklás utakon. Mindent kirázott belőlünk. Többiek még nem értek be, de minden rendben velük.

Az autónk már traileren van, én a Robiéknál vagyok, a többiek máshová ülnek. A mai helyezések alapján a 4. és 5. helyen vagyunk. Mi az 5.-ről kényszerültünk feladni. Ákos

Először is nagyon köszönjük az együttérző és bíztató szavaitokat. Ugyan csak rövidítve, de megkaptuk és nagyon jól esett mindenkinek. Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy a szervíz nem fog sikerülni, mert kicsi az esély arra, hogy itt motort találjunk.

A következő napokra még többféle forgatókönyv van. Felmerült az is, hogy veszünk egy másik autót. A mi kocsinkat a Sandlander assistance járműve fogja végighúzni a célig. a valószínűbb az, hogy másokhoz beülünk, ahol van hely - akár a kaland kategóriában.

Egy biztosnak tűnik, hogy innen nem fordulunk vissza, hanem folytatjuk az utat a cél felé.

Mégegyszer köszönjük a bátorítást. Holnap jelentkezünk a fejleményekkel! Ákos