V: A Budapest-Bamaco rally-n indulunk, és a „We solve it Bamaco Team” csapat vagyunk. Két autóval indulunk Bamaco-ba, két Nissan Pick-up D 22-es típusú járgánnyal. Én Szabó Tamás vagyok. A csapat további tagjai: Gremsperger Géza, Megyeri Ákos, Batha Róbert, Lipták Tamás, Sümegi László, és Oláh Gábor.

 

 

V: Hét tag. Az egyik autóban hárman leszünk, a másikban négyen. Kicsit szűkös, de jó emberek kis helyen is elférnek.

 

 

V: Éppen ebédeltünk az irodában, és egy bejátszást hallgattunk a Budapest-Bamaco rally-val kapcsolatban. Megbeszéltük, hogy ezt nekünk is ki kell próbálni, így szántuk rá magunk a 9000 km-es túrára. Villamosmérnökök vagyunk, a nevünk is innen jön: „we solve it” – megoldunk mindent.

 

V: Technikai sportok iránt mindannyian érdeklődünk, de eddig csak néztük. Gondoltuk, hogy egyszer a felnőttek is játszhatnak egy kicsit, és újra gyerekké válhatnak. De ez az egész nem csak a kalandvágyról szól, hanem egy humanitárius segély is egyben. Az a közel kétszázharminc autó, amely nekivág ennek a 9000 kilométernek rengeteg segélyszállítmányt visz ki a világ ötödik és hatodik legszegényebb országába, Mauritániába és Maliba.

 

 

V: Megnézzük, hogy mi az igazi szegénység, amiről eddig csak olvastunk, sajnos ezt is látni fogjuk.

 

 

V: Egy kis sport, egy kis foci minden héten – ennyi, ami a fizikai felkészülést jelenti. Amúgy sokat olvasunk, különböző fórumokon azzal kapcsolatban, hogy mi vár ránk. Próbáljuk a csapatot összekovácsolni. Reményeink szerint ez a próba csak megerősíti a barátságokat, nem esik szét a társaság.

 

 

V: Tizennyolc napot odafelé, és a csapatból öten hozzák vissza a két autót. A felkészüléshez annyit szeretnék még hozzátenni, hogy öt challange futamon vettünk részt Magyarországon, amik 4-500 kilométeres utakat jelentettek földutakon, 1-1,5 napos időtartammal. Ezeken megismertük az autót, megtanultuk, hogy kell az összekerékhajtást használni, hogy kell navigálni, és kicsit kovácsolódott a csapat.

 

 

V: Tulajdonképpen a nevezés óta készülünk, ami februárban volt. Az autókat március-áprilisban vásároltuk meg, azóta készítgetjük föl. De a létszám csak mostanában véglegesedett.

 

 

V: Többségében tolerálják. Van, ahol otthon egy kicsit nehezebben tolerálják, de többségében megértik a feleségek, hogy ezeket a vágyakat egyszer ki kell élni.

 

V: Ez egy fontos kapocs lesz, hogy bármikor, amikor ránéznek a térképre, el tudják helyezni, hogy merre járunk, hol vagyunk.

 

 

V: Sajnos nehéz volt szponzorokat találni, talán épp a gazdasági válság hatására is sokan kivonultak a technikai sportokból. Néhány helyi vállalkozás tudott mellénk állni. Például a tárnoki Katlan, van egy cég, aki az autóinkat fóliázta, vélhetően még az utolsó pillanatban egy százhalombattai kisvállalkozás is támogatóink közé lép. Az érdi gumi.hu vizsgálta át a futóműveinket. Az alkatrészeket főleg saját forrásból oldottuk meg.

 

V: Extrém erőpróbákon nem voltunk, de különböző csapatépítő programokon igen. Balatoni hajókázás, go-kart például.

 

 

V: Tunéziai nyaraláson vagy Egyiptomban már többen jártak, de azért az egy kicsit más...

 

 

V: Egyrészt a kalandvágy, másrészt én kiváncsi vagyok Afrikára. Ha valaki egyszer látja saját szemével azt a szegénységet, vélhetőleg sokkal jobban tudja értékelni, azt, amink van, hogy van mit enni, hogy nem kell napról-napra élni.

 

V2: Én azért hozzátenném azt is, hogy van egy tájékozódási verseny is, ahol számít, hogy ki milyen hamar találja meg a pontokat, és van taktikázás is benne. Másrészt maga az autóvezetés, az autó sport, ami azt hiszem, minden fiúban valamilyen szinten benne van.

 

 

V: Lehet helyezettekről beszélni, de mi próbálunk egy lazán vett verseny kategóriát futni ezen a versenyen, ami azt jelenti, hogy

szeretné látni is. Nem mindenáron a győzelem a fontos. Szeretnénk kiérni Bamacoba, szeretnénk hazajutni épségben, és látni a világot.

 

V2: Ebben már kissé megoszlik a véleményünk.Valahol a középmezőnyben, vagy talán az első harmadban.